Üveges Mónika művészete a tudományos kísérlet és a gyermeki játék metszeteként foglalható össze, amely a posztantropocén által uralt filozófiai klímában egyszerre feszegeti a képhordozó és a természetes-mesterséges határvonalait. A médiumok közötti átjárások lehetővé teszik számára, hogy az emberi és nem emberi nézőpontok megsokszorozásával és kifordításával az állandó vizuális megtévesztettségre reflektáljon, mely ugyanúgy fakad a technológiai fejlettségből, mint a környezetünk nehezen felfejthető látszataiból. Különböző sorozatait arra használja, hogy a nőies színezetű melankóliát (mely a közelítő, vagy talán már be is következett katasztrófa érzetében gyökerezik) ciklikusan oldja fel a pusztulásra következő újjászületés formájában. 

Fülöp Tímea

The art of Mónika Üveges can be summarized as a cross between a scientific experiment and a child’s play, which in the climate of philosophy dominated by the postanthropocene simultaneously call into question the boundaries of the panel image and the natural-artificial. The various mediums allows her to reflect the permanent visual deception by reversing human and non-human views, which stems in the same way from technological development as from the difficult-to-observe appearances of our environment. She uses her various series with a feminine-toned melancholy (which rooted in a sense of imminent or perhaps already occurring catastrophe) cyclically releasing it in the form of rebirth following destruction.

Tímea Fülöp