I graduated from the painting department of the University of Fine Arts in 2019, I am a cofounder of SKURC and teach alongside, I’m active as visual artist.

The art of Mónika Üveges can be summarized as a cross between a scientific experiment and a child’s play, which in the climate of philosophy dominated by the postanthropocene simultaneously call into question the boundaries of the panel image and the natural-artificial. The various mediums allows her to reflect the permanent visual deception by reversing human and non-human views, which stems in the same way from technological development as from the difficult-to-observe appearances of our environment. She uses her various series with a feminine-toned melancholy (which rooted in a sense of imminent or perhaps already occurring catastrophe) cyclically releasing it in the form of rebirth following destruction.

Tímea Fülöp

Üveges Mónika művészete a tudományos kísérlet és a gyermeki játék metszeteként foglalható össze, amely a posztantropocén által uralt filozófiai klímában egyszerre feszegeti a képhordozó és a természetes-mesterséges határvonalait. A médiumok közötti átjárások lehetővé teszik számára, hogy az emberi és nem emberi nézőpontok megsokszorozásával és kifordításával az állandó vizuális megtévesztettségre reflektáljon, mely ugyanúgy fakad a technológiai fejlettségből, mint a környezetünk nehezen felfejthető látszataiból. Különböző sorozatait arra használja, hogy a nőies színezetű melankóliát (mely a közelítő, vagy talán már be is következett katasztrófa érzetében gyökerezik) ciklikusan oldja fel a pusztulásra következő újjászületés formájában. 

Fülöp Tímea

” Van ezekben valami az ősi sárdagasztó bennszülött felfedezésekkel teli alkotómunkájából, van az ipari tevékenységek véletlenszerűségeit meglátó dadaista alkotó játékosságából és az archaikus formákat kortárs szoborrá képpé alakító alkotóból. Felidézőnek Záborszky Gábor anyagkísérlettekel és brutális föld-anyag, homokplsztikákkal telített munkái is. Üveges Mónika azonban nem az epigon, az ismétlő, hanem az újrateremtő, és teremtésében újat alkotó fiatal művész jellegzetességeit hordozza munkásságában. ” “Egy érett látásmódú, kísérletező kedvű és környezetére valamint az idő pillanataira érzékenyen reagáló fiatal művészt köszönthetünk. Üveges Mónika átszellemesített fragmentumai, különös alakú csinált talált tárgyai egy XXI. századi magányos törzsi kultúra darabjai. “

Sinkó István